Cikkek
 

Üzleti Intelligencia

Amikor egyszer megkérdezték Mahatma Gandhit, hogy mi a véleménye a nyugati demokráciáról, azt felelte, hogy jó gondolatnak hangzik. 

Valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el az Üzleti Intelligencia fogalmáról is. Üzleti Intelligencia. Olyan divatos kifejezés ez, melyet bizonyára minden informatika iránt érdeklődő ember hallott már, méghozzá nem is egyszer.
A szakirodalom gyakran csak "BI"-ként utal rá az angol "business intelligence" kifejezés rövidítéseként. A keresőprogramok több tízmillió találatot dobnak ki rá.

A vállalati vezetők azonban mindmáig sikertelenül törekednek arra, hogy az információs technológia hatalmas erejét megzabolázva tényleges segítséget merítsenek az informatikai fejlődés adta lehetőségekből a stratégiai és taktikai tervezéshez és döntéshozáshoz.

„Üzleti Intelligencia" (BI) - nagymúltú kifejezés ez az üzleti információs technológia világában. Mint mindennek, ami ennyi évet számlál, voltak már napfényesebb és borúsabb időszakai is.

A fogalmat először H.P. Luhn írta le 1958-ban (nem elírás!!!), amikor az IBM folyóiratában megjelent cikkében fejtette ki koncepcióját valamiről, amit "üzleti intelligencia rendszernek" nevezett el.
Ennek során az intelligenciát úgy definiálta, mint a képességet "a feltárt tények közötti összefüggések felismerésére egy meghatározott cél elérése érdekében".

A rendszer lényege az volt, hogy automatizálja a dokumentumok tartalmának kivonatolását (sommázását), majd továbbítását a vállalat vagy szervezet azon egységei illetve tagjai felé, akik számára azok hasznosak lehetnek.
Cikke nagyrészt a dokumentumok leképezésének és a képek tárolásának ma már megoldott kérdésével foglalkozik.
Hosszú passzusokban taglalja a mikrofilmek (ki emlékszik még rájuk?) átvitelét mágneses szalagokra (és ezekre ki emlészik ?).

Amikor Luhn a dokumentumok értelmezésenek és összefoglalásának módszertani kérdéséhez érkezett, írása meglehetősen ködössé vált.
De tulajdonképpen ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ennek a problémának a megoldása máig várat magára: hogy tudná egy számítógépes program a dokumentumok jelentését megérteni?
A dokumentum nyilvánvalóan nem fog eljutni a megfelelő helyre, ha legalább valamennyire nem fogjuk fel a szemantikai tartalmát, vagyis az értelmét.
Vegyük napjaink katonai felderítését, melyet az elképzelhető legfejlettebb technológiák támogatják : a GPS, műholdas megfigyelés, CCTV, és olyan lehallgató berendezések, amelyek a frászt hozzák az emberre.
Miért hibázik mégis olyan sokszor? Egyszerűen azért, mert hiányzik az úgynevezett HUMINT -humán intelligencia- , amely a különálló információmorzsákat egy értelmes képpé rakja össze.

A Business Intelligence kifejezés az elmúlt ötven év során számtalanszor vált már különböző kezdeményezések izgalmas jelszavává, sokszor pedig a Decision Support System (Vállalatirányítási Rendszer) kifejezés mögött rejtőzött Luhn elképzelése.
De ezek a fejlesztések gyakran nem jelentettek sokkal többet, mint a meglévő megoldások csomagolásának a megváltoztatását.
Minden nagyobb forgalmazó kifejlesztett vagy beszerzett egy BI "megoldást", de a piac bizony nem igazán elégedett.
A forgalmazók bemutatják legfrissebb technológiai fejlesztéseiket az információkezelés és adattárolás terén, valamint ügyes módszereket kreálnak dokumentumok kulcsszavakkal történő ellátása terén, melyek segítenek a szoftvereknek azok értelmét megállapítani.
Az üzleti felhasználók azonban azt tapasztalják, hogy a sok technológia hátterében még mindig hiányzik néhány kulcselem a kirakósjáték összerakásához.

Mi az tehát, ami mindmáig hiányzik?
Véleményünk szerint nem más, mint az emberi értelem, azaz HUMINT.
Röviden összefoglalva a Business Intelligence következő generációjának meg kell hoznia az áttörést egy olyan rendszer felé, amely rendelkezik a megértés emberi képességével, tapasztalati úton önmagát fejleszti és így a döntéshozó valódi partnereként viselkedik.

De közelebb kerültünk-e ehhez az elmúlt ötven év során? A válasz a kérdésre egy egyértelmű és kétségtelen "talán".

Az elmúlt néhány év során, különösen Japánban, jelentős eredményeket értek el a szemantikai elemzésre képes szoftverek terén, melyek értik, amit hallanak vagy olvasnak.
Ehhez a számítástechnika elképesztő ütemű és sokkal kifinomultabb fejlődése, és mindenek előtt, a nyelvészet terén történő előrelépések kellettek, melyek alapján leírhatjuk hogyan tanulja, használja és fejleszti az ember a beszédet.
Fontos áttörést jelent, hogy van ma már olyan szoftver, amely a szövegkörnyezet segítségével képes a többértelmű kifejezéseket értelmezni.
Ez már önmagában nagy ugrás.

Még mindig elválaszt azonban minket néhány év attól, hogy az üzleti intelligencia rendszereket a valódi üzleti életbe integrálják.
A nagy kihívás a hagyományos data-mining és kulcsszó alapú szövegelemzési rendszerekkel való integráció lesz.
Ez a metodika még hiányzik.

Ezen eszközök alkalmazásával a vállalatok sokkal kevésbé fognak olyan végeláthatatlan, költséges és kétes kimenetelű folyamatoktól függeni, mint az adatmodellezés.
És ekkor majd meglátjuk H.P. Luhn kirakósjátéka hiányzó darabját, azt a komponenst, amely képes jelentés alapján eldönteni, hogy valamely információt a vállalat melyik dolgozójához kell továbbítani.
Remélhetőleg, nem kell újabb ötven évet várnunk erre.

Jay Fogelman és Vörös Tibor, a CEU Business School informatikai menedzser mesterképzésének vezető oktatói