Idővel megtanuljuk, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy valakivel csak úgy együtt vagyunk, és ha nincs mellettünk senki sem nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk. Mert a  jó dolgok bennünk élnek...
Megtanuljuk, hogy a csók még nem szerződés és az ajándék nem ígéret.
Csak reméltem…? Bocsáss meg.
Idővel elfogadjuk a zuhanást is emelt fővel viselni, majd megtanuljuk az utakat, a mára és a mostra építeni.
Mert a holnap csak ígéret… és mindent csak idővel!
Majd megtanuljuk, hogy a nagyon sok is egyszer kevés lesz, az életet adó meleg is égethet, a mosoly hamis lehet…
Megtanuljuk hogy csak akkor kellünk, amikor szükséges…
Meg tanultam már ültetni a saját kertemet és díszíteni a saját lelkemet, ahelyett hogy mástól várnám a virágos tetteket, dee ezt is csak idővel.
Majd megtanuljuk elviselni, hogy erőnk van tényleg és értékünk is van végre!
Minden jót megtanulunk minden rossz ellenére, hogy megkaphassunk minden jót a fájó dolgok ellenére is.
Idővel az ember csak tanul…
Tudod, idővel azt is megtanuljuk, hogy ha csak azért maradunk, mert gazdag jövőt várunk, előbb utóbb visszatérünk a múltba.
Idővel megtanuljuk, hogy csak az tud, boldogságot adni, aki elfogad hibáinkkal és nem is akar megváltoztatni.
Megtanuljuk, hogy az igaz barát kevés, és harcolnunk kell érte, mert mindig csak egyszer kapjuk őket…
és szinte mindig későn kapunk észbe.
de megtanuljuk azt is, hogy mindenki kimondhatja azt, hogy „sajnálom” de megbocsátani csak az igazak tudnak!
Megtanuljuk, hogy ha megsértettünk egy barátot, már soha többé nem lesz úgy, mint rég…
Megtanuljuk, hogy lehetünk boldogok az ujjal, de eljön az idő, amikor hiányozni fog a régi a múlt…
És idővel megtanuljuk, hogy semmi sem ismétlődhet…?
Megtanuljuk, hogy a MA a jó, pont ez a perc pont ez a pillanat, mert akár hogy is reméljük, de nincs holnap, és a tündérmesék nem várnak valóra!
Mindig csak remélünk.
Idővel meg tanuljuk jól érezni magunkat azokkal, akik körül vesznek, de mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.
Mond miért mindent csak idővel?
És végül idővel megtanuljuk, hogy megbocsátunk, vagy kimondjuk, hogy szeretünk és vágyódunk, hogy szükségünk van, rá mert szeretnénk lenni…
De tudjuk már minden hasztalan, mert nem kellünk.
És mi megtanuljuk ezt mind!…de sajnos csak idővel…
Mindig fontos volt, mindig szerettem, mindent megadtam. mindent elvesztettem, és semmit nem kaptam…
Azt hiszem mindent megtanultam…idővel!

Jázmin