- Szia.
- Szia.
Valami történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie…
Még most is ennyi év után azt érzem, amit akkor, amikor megláttalak. És eltelt az óta 5 év. Megéltem sok szépet és csodát veled. De megéltem nagyon sok bánatot és fájdalmat. Ahogy hozzám értél, és ahogy ezt mind elvetted… Ahogy néha szerettél, és ahogy gyűlöltél. Amikor rám néztél, és amikor elfordultál. Amikor akartál, és amikor eltoltál. Hogy megérintetted a szívem és összetörted…

Miért?
Miért szeretünk mégis ennyire valakit minden hibájával együtt. Miért akarunk mindig mellette lenni, hogy csodáljuk azt, ami nincs és talán nem is volt. Miért látjuk benne mindig a csodát, a jót és miért fogjuk a kezét és vagyunk a támasza örökre? Miért fáj, ha mindent megteszünk érte és mégis más kell és el vagyunk dobva? Miért látjuk a szemében a csillogást, amikor az mind hamis? Miért nem látjuk, hogy a külső burok csak egy álarc. Miért tudunk úgy szeretni, hogy vakok vagyunk, és miért nem ismerjük fel a jeleket? Miért van az, hogy ha megkapjuk azt a bizonyos pofont az élettől, még akkor is csak őt látjuk? Miért kell valaki olyan, akinek nincs szíve és nincs lelke nincsenek érzései? Miért kell egy olyan valaki, aki tudja, hogy is kell az érzéseket sárba taposni és a lelket összetörni?
Miért adunk annyi mindent, amikor semmit sem kapunk vissza, hogy utána üresek maradjunk? Miért teszünk meg mindent, amikor az el lesz felejtve? Miért viseljük el ezt a sok fájdalmat, amikor örömet is kaphatnánk. De kitől? Kitől várjuk mástól? Mert nincs senki, akit úgy szeretnénk, mint Őt.

Miért?
Mert a sok hibája ellenére mi meglátjuk a jót. Mert ha megláttuk a jót, akkor csodáljuk, amit véghezvisz. Mert azért fogjuk a kezét hogy együtt ketten könnyebb. Mert azért vagyunk, hogy mellette legyünk. Mert ha el is dob egyszer majd megérzi a szíve mélyén hogy fontosak voltunk. Mert látjuk a szemében a csillogást és az álarc mögött talán a jót. Mert ha vakok is vagyunk, a lelkünk érez. Ami igazán fontos azt csak szívvel látjuk. Mert mindegy hány pofont kapunk, ha igazán fontos nem állunk meg. Mert tudjuk, hogy van szíve és lelke és érez… Ha sárba is tapos, mi felállunk és kezet nyújtunk. Azért adunk, hogy helyet csináljunk az újnak, ami kitölti az ürességet, amit okozott.

Miért?
Mert…
…mert egyszerűen csak szeretünk, nagyon szeretünk és itt nincs határ...

Jázmin