Cikkek
 

Különleges

E sorokat tudd meg hogy csak azok az emberek tudják értékelni akiknek igazán egyszerű és őszintén nemes lelkük van.
Mindig tartogattam valamit egy különleges alkalomra. Egy tárgyat, egy szép dolgot, egy ajándékot. Amikor úgy gondoltam, hogy eljött az a különleges alkalom elővettem. De egyszer késő volt már, hogy ezt megtegyem.

Azt gondoltam, hogy az a bizonyos alkalom igazán különleges, de tévedtem…
És az a pillanat valóban különleges volt, de mert rájöttem, hogy semmit nem szabad tartogatni egy különleges alkalomra, hiszen minden napunk az!
Különleges.
Minden nap, amit élünk egy különleges nap, egy különleges pillanat sorozata, egy különleges alkalom.
Most mindennap ezekre a pillanatokra gondok és el sem hiszem, hogy ezek változtatták meg szinte az egész életem.
Korábban minden tökéletesen akartam. A házam, a kertem, az életem a szerelmem. Csak azzal nem törödtem, ami igazán fontos, a különleges pillanatokkal, a barátaimmal, akik most is itt vannak velem. Magammal. Mert valami vagy éppen valaki mindig fontosabb volt, csak azért mert azt hittem, hogy különleges.
Ma már nem így látom.
Ma már többet olvasom, leülök a teraszon és nézem a kertem a tájat anélkül, hogy észrevenném, hogy a gaz kinő szépen.
Többet törődöm a családommal, magammal, az igaz barátokkal és kevesebb időt a haszontalan dolgokkal.
Megértettem, hogy az élet mindennél csodálatosabb az maga a különlegesség, hogy együttes történések élvezése és nem harc a túlélésért.
Már nem teszek el semmit. Használom a kristály készletet. Nem én vagyok a tárgyakért, hanem azok teszik különlegessé minden napom, az életem.
Felveszem az új ruhámat, ha úgy van kedvem, hiszen abban meg talán én leszek különleges.
A szavak, mint a „majd egy napon” vagy „talán egyszer” kezdenek eltűnni a szótáramból.
Gondolj arra, hogy „szabad” és „tedd meg” vagy „csináld meg”… érdemes hidd el. Csak egyszer próbáld meg
Mit csinálnánk, ha tudnánk, hogy nem leszünk itt holnap? Nem tudjuk igaz? Pedig annyira könnyen vesszük… és soha nem tudhatjuk, hogy lesz e holnap.
Megtettük volna, hogy felhívjuk azokat, akiket megbántottunk, hogy bocsánatot kérjünk a múlt sérelmeiért? Vagy esetleg próbálnánk bepótolni azokat a dolgokat, amiket elmulasztottunk?
Ezek azok a kicsi apró dolgok, amiket sajnálnánk, ha tudnánk, hogy csak óráink vannak hátra…
Tegyük meg minden nap, hogy felhívjuk a szeretteinket, hogy ha eszünkbe jut egy régi ismerős esetleg egy kedves rég elfelejtett jó barát. Köszönjük meg az életnek, hogy olyan társat esetleg egy barátot kaptunk, aki épp oly különleges, mint a napjaink. Ne menjünk el úgy az mellett, akit szeretünk, hogy ne mondjuk meg neki. Köszönjük meg a barátnak, ha segít rajtunk és ne forduljuk el akkor tőle ha már a dolgaink rendben vannak. Értékeljük, hogy Ő a bajban is ott volt! A jó jót ad, a rossz visszaüt. Értékeljük át tetteinket és nézzünk magunkba. Ha van min változtatni… tegyük meg!
Mondjuk el a szüleinknek hogy mennyire fontosak. Öleljük, át a testvérünket érezze azt, hogy szeretjük.
És még sok mindent tegyünk, meg amit eddig elmulasztottunk, de mindent szívből jóságosan és őszintén. A hazugságok csak rosszat hoznak…!
Látod ez az, amitől egy nap nagyon különleges!
Ettől vagyunk mi magunk is különlegesek és teszünk minden nap valami szépet és lesz az életünk csodálatos és igazán különleges!

Jázmin