Van úgy, hogy meghívnak valahová amiből nem akarsz kimaradni, és nincs pénzed. Semmi pénzed.
Nálam ettől általában nem dől össze semmi mert egyszerűen nem számít.

E sorokat tudd meg hogy csak azok az emberek tudják értékelni akiknek igazán egyszerű és őszintén nemes lelkük van.
Mindig tartogattam valamit egy különleges alkalomra. Egy tárgyat, egy szép dolgot, egy ajándékot. Amikor úgy gondoltam, hogy eljött az a különleges alkalom elővettem. De egyszer késő volt már, hogy ezt megtegyem.

Utam hozzád lelkem álmán vezet,
Óh, Vagy…,hát mégis Vagy  nekem.
Sokat megért fájdalmas létem, vágtató időtengeren,
Száguldott csak előre, tudatlanul, körül se nézve.

Látom az arcát, szóra nyílik a szája,
Nagy szemei alatt mintha könnyek futnának.
Minden éjjel felveszi ezüst fátylát,
Mellette egy kis vándor, ki mindig őrzi útját.

Hűvös illat, Szeretem.
Tudom, hogy cseppjei mindjárt megérintenek.
Mereven nézem, ahogy hullni kezd,
Bőröm nedves, s én élvezem.

Jó így nekem… Egyedül,töprengve.
Bíborbort kortyolva koccintani a jelennel.
A fejemben harcol a múlt és a jövő,
A győztes egészségére iszok, ha a hajnal eljön.

Átkozott élet, megint belémrúgtál,
Földön fekve hevertem, jó hogy le nem hánytál.
Persze csináld csak, ehhez bezzeg értesz,
Össze-vissza verni, ameddig csak élek.

Elmegyek innen messze,
Eltávozom végre a végtelenbe.
Többé nem aláztok, nem bánthattok,
El innen, vissza nem is vágyom.

Valamikor réges-régen,
Elmúlt korom emlékében...
Meglellek Téged, amilyen voltál.

Most ne szólj,
Hangod ne hallasd!
Boldogság suttogása a hajnal.